Csütörtök
‘A modernizálók – igen kevéssé modern, nagyon is hagyományos módon, ahogy erre Miklósi Zoltán rámutatott – saját uralmi igényüket éppúgy „természetesnek”, a nép véleményétől függetlennek, tehát a honpolgárok gondolkodásánál magasabb rendűnek vélik, mint ellenfeleik. A fölvilágosult abszolutizmus öröksége XXI. századi elitizmussá halványult. Ez az elitizmus az „ehess, ihass, ölelhess, alhass” plebejus vágyát alantasnak, testiesnek, állatiasnak tekinti, és puritán-aszkétikus (polgári) módon viszolyog tőle, nem véve ki a kommunistákat. Gerő Ernő 1954-ben éppoly finnyás riadalommal beszélt a Nagy Imre első kormánya (1953/55) alatt „megszaladt” reálbérekről, mint a mostani neokonzervatívok. A Magyarországon kívül érthetetlen és megmagyarázhatatlan módon itt helyben „baloldalnak” nevezett modernizáló tábor – amely ma éppen Reagan és Thatcher ultrajobboldali politikáját folytatja, csak ennek mély angolszász „népi” gyökerei nélkül – ellenfelét irracionálisnak tartja, ahogyan az meg emezt immorálisnak.’
—Tamás Gáspár Miklós, “A korszellem dúdol” ("Vallásháború vagy osztályharc", p390)
